A hosszú menetelés napja

Visszatekintve tiroli túránkra, azt hiszem, ez a nap volt a legkeményebb, valóban embert próbáló szakasza; a táj azonban, melyen végigvezetett utunk felejthetetlenül csodálatos volt. Meredek, hegygerinceken át, törpefenyők között, majd, már a vége felé ezeket is elhagyva sziklatengeren keresztül gyalogoltunk.

Reggel vidáman mosolygó, csodálatos napsütés űzte el az előző éjszaka alkoholmámorát. A reggeli készülődést amennyire lehet rövidre fogva indultunk 8-1/2-9 tájt utunkra, melynek a célpontja ezúttal a 14 km-re fekvő Friesenberghaus volt. Aznapi „sétánkat” rögtön egy meredek csúcsmászással indítottuk, majd a csúcson túljutva, annak meredek hegyoldala mentén folytattuk mindvégig fantasztikus kilátással. Túrázó csapatunk már viszonylag az elején két nagyobb táborra szakadt és a távokat hegyi zergék gyorsaságát meghazudtoló iramban teljesítő Stone és Andreas „különítményre” J. Az időjárásra nem lehetett panaszunk, napsütéses, a várthoz képest jóval melegebb időben lehetett részünk. Kényelmes tempóban haladva, időnként rövidebb-hosszabb időre meg-megállva gyalogoltunk, utunkon mormoták legelő tehenek, kecskék, s táplálékra vadászó madarak kísértek bennünket, emberrel szinte nem is találkoztunk. Az első túrázóval, aki nem közülünk való volt kb. az út felénél (12-13 óra felé) futottunk össze egy marhafarm felé közeledve. Az amúgy igen edzettnek tűnő kissé idősödő hölgy éppen a Friesenberghausból indult hajnalban; onnan ahová mi terveztük érkezésünket estére. Kissé fáradtnak tűnt, s kérdezte tőlünk mennyi van még hátra a Gamshüttéig, azaz ahonnan mi indultunk. Miután megtudta, hová tartunk azt tanácsolta, hagyjuk abba a túrát (a közelben éppen volt egy lejárat a völgybe) mert meglehetősen nehéz szakasz áll még előttünk. Utunkat persze folytattuk, nem is véve igazán komolyan a néni tanácsát. Hamarosan megérkeztünk a Pitzenalpe-hoz, ahol a hegyoldalban, mesébe illően meghúzódó kis háznál egy időre megpihentünk (s végre a sereghajtó utóvéd is beérte a csapat első felétJ ). A pihizés azonban nem tartott túl sokáig, mert a vendéglős néni közölte velünk, hogy, ha még világosban célba akarunk érni, azonnal induljunk mert veszélyes és hosszú az út. Na ekkor már gondoltuk, hogy valóban nem tréfa, amit korábban a magányosan túrázó hölgy mondott, úgyhogy néhány skiwasser után nekiiramodtunk a táv második felének, ekkor azonban már együtt haladva az élboly-jal. Rekkenő hőségben légyrajok kíséretében jutottunk el következő pihenőhelyünkhöz, egy gyönyörű vízeséshez. Némi erőgyűjtést, vízben való hűsölést követően, vízkészleteinket is feltöltve folytattuk túránkat, ezt követően már jórészt sziklatengeren keresztül mászva. A szakasz nehézségeit, időnként halálfélelmet keltő pillanatait a mindvégig csodálatosan szép panoráma feledtette. (Az egyre magasabb hegyoldalakon mászva visszatekintve a völgybe ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint a tengerparton ülve – hogy mennyire apró, jelentéktelen porszemek vagyunk mindannyian, s milyen törékenyek a természethez, s annak Teremtőjéhez képest szinte semmik – hiába is gondoljuk néha ennek éppen az ellenkezőjét.)

Túljutva a sziklás hegygerincen (ekkor már meg-megpillantva túránk későbbi célját, a völgyben fekvő tavat) egy könnyedebb levezető szakasz következett aznapi kemény menetelésünk zárásaként, de a várva várt menedékházunk csak nem akart előtűnni a hegyek ormai közül. Víznek is, energiának is fogytán voltunk már, egy tál meleg étel (némelyeknek egy nagy krigli sörJ) lebegett a szeme előtt, mikor este 8 óra tájékában, végre, fáradtságtól kissé elcsigázott csapatunk megpillanthatta a Friesenberghaus egyre növekedő alakját, s megkönnyebbülhetett, hogy az éjszakát nem kell a szabad ég alatt töltenie.

Túracsapatunk pedig ismét teljes lehetett, hiszen a távot rekordidő alatt megtevő Stone és Andris kettőse már órák óta tűkön ülve, s izgatottságukban néhány sört is legurítva várt bennünket a hüttében. Néhány pohár sör, s némi táplálék magunkhoz vétele után jólesően elfáradva nyújtózhattunk végig a vendégház ágyain, hallgatva a nyitott ablakon keresztül kintről behallatszó hegyi patak zúgását.