Harcban az elemekkel
Veronika 2007.10.13. 07:15
2007.07.24.
2260 méteren, a Heidelberger Hütte két lagerében (azaz: emeletes ágyakkal berendezett szobáiban) a magyar túracsapat reggel 7-kor kezdte a napot, hogy a 8 órás indulást követően megkezdődjék az idei túra első csúcshódítása! Nem várt körülmény volt azonban az eső, mely hangulatos ugyan – főleg a csupafa berendezésű hütte-ből szemlélve - , de az indulás időpontját 2 órával későbbre tolta. Voltak ugyan bátor svájci, német, osztrák vállalkozók, akik gyalogosan, vagy éppen biciklivel vágtak neki aznapi etape-juknak még a szakadó esőben, de mi megvártuk a napsütést.
Kezdetben patakokon, füves dombokon át vitt az út, majd köves, sziklás emelkedők következtek. Itt ismét beborult az ég és a nyereghez közeledvén hirtelen nagy köd szállt fel a hegygerinc túloldala felől. A gerincen ezért mindenki még felvette magára tartalék ruháit, majd jókedvűen elkezdtünk várakozni a köd „továbbszállására”, mondván, hogy „amilyen gyorsan jött, úgy el is fog tűnni”! Továbbindulni a csúcs felé nem volt ajánlatos, hiszen sem a jelzés, sem más nem látszott a hegyből.
Váratlan fordulattal azonban nem a napsütés, hanem egyre hidegebb szél érkezett a nyereg túloldaláról. Ekkor a csapat kettévált: egyesek megkezdték a leereszkedést a Hütte felé, mások – akiknek még tartott a pálinka-, és egyéb hasznos energiatartalékuk - , behúzódtak két nagy szikla mögé, és várták a napsütést.
Újabb természeti elem érkezett: elkezdett esni a jégeső! Méghozzá oldalról és csípősen! Ekkor már a „pálinkás szekció” is belátta, hogy észszerűbb a Hütte felé venni az irányt, így elindult lefelé. A köves, sziklás rész aljához közeledvén az idő is sokkal barátságosabb lett. A füves, patakos részen azonban az időközben lehullott eső miatt a sárra kellett nagyon vigyáznunk! Néhány bravúros „majdnem elesés” után tisztán, de vizesen érkeztünk vissza a Hütte-be.
Ezután egészen estig kártyapartik, társasjátékok, sörözés, teázás, hangulat, jókedv volt napirenden. Másik csúcs megmászása aznap már nem jöhetett szóba egyrészt az eső, másrészt a távolságok miatt. Viszont gyűjtöttük az erőt a másnapra, amikorra a Piz Tasna meghódítása volt kitűzve. E csúcs jóval messzebb fekszik, ezért másnap nem csak szintben, de távolságban is arrébb kellett jutnunk néhány hegygerinccel. Ez viszont már másik krónikás „felségterülete”.
Egy kalandokkal, élményekkel gazdag napot éltünk át, mely megmutatta nekünk a természet erejét és a hegyekkel, elemekkel szembeni alázatra tanított!
|