|
A hó fogságában
Gergely 2008.09.10. 12:52
 a negyedik nap
Mikor reggel felébredtem, a legtöbben már talpon voltak.
- Én ilyet még nem láttam. – mondta George, aki az ablak előtt állt.
- A Hochkönigen is sok hó volt. – szóltam erre közbe.
- Na de Gergely, te még nem jártál kint.
Később mikor kimentem, meg kellett állapítanom, hogy ilyet még valóban nem láthattunk. Az előzetes várakozásunkkal és a helyiek előrejelzésével ellentétben a tegnapinál még téliesebb időjárás uralkodott: 0 fok körüli hőmérséklet, sűrű hóesés, 20 cm friss hó, erős szél, látótávolság nagyjából 100 m. Ez tényleg legalább olyan különleges volt, mint hogy én krónikát írok.
Ezek után nem sok esélyét láttuk a csúcs meghódításának, amire már tegnap sem mertünk vállalkozni, de még a másik Hüttébe való átkelés is túlságosan kockázatosnak tűnt. Úgy döntöttünk tehát, hogy még egy éjszakát maradunk a Hüttében, a téli menedékhelyen. Legalább a rendeltetésének megfelelően fogjuk használni. Kényelmesen megreggeliztünk, miközben rajtunk kívül az összes vendég útnak indult vissza a völgybe, majd sajnálkozva figyeltük őket az étkezőből, ahogy a mély hóban lefelé botorkáltak.
A délelőtt többi részét társasjátékokkal, a felszolgáló lány lélektani elemzésével és az ablakon aggodalmas tekintettel való kinézegetéssel töltöttük. Később szórakozásképpen megebédeltünk, majd néhányan visszavonultunk a délutáni sziesztára, a csapat szellemileg aktívabb tagjai pedig ország-város játszásával és barkóbázással töltötték az időt. Négy óra körül tettem egy rövid sétát a másnapra tervezett útvonalon. Megállapítottam, hogy a jelzések jól láthatóak és az út viszonylag jól járható, a térdig süppedős részeket leszámítva. Útközben felriasztottam néhány közepes méretű madarat a házunktól nem messze. Mint azt később megtudtuk egy tábláról, havasi tyúkok lehettek (http://de.wikipedia.org/wiki/Schneehuhn),
Vacsora közben beszámoltam a többieknek a tapasztalataimról, valamint meghatároztuk a másnapi útvonalat: átkelés a Kals-Matreier Törlhausba a Gradötz vagy a Kendlspitze érintésével. Ennek a tervnek a sikerében azonban nem lehettünk biztosak, ugyanis az időjárás közreműködésére is szükségünk volt. Az este folyamán társaságunk is érkezett: egy különös holland, aki minden felszerelés nélkül indult el egy egynaposra tervezett körútra. Korán visszatértünk a szálláshelyünkre, fejünkre húztuk a pokrócok megfelelő végét és a másnapi eredményes túrában bízva elaludtunk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
