|
A nyárból tél lett
Veronika 2008.09.10. 12:53
 a harmadik nap
Hangulatos csupafa lagerünkben a sorra egymás után ébredezők azt hihették, hogy csak tréfálkoznak a korábban kelők, de mikor kinéztek a tetőtéri szoba ablakán, akkor rádöbbentek, hogy igaz: nyárból tél lett!! A táj leírása könnyű: minden fehér (hó, köd), vagy szürke (szikla). A hütte melletti zászlón láthattuk a szél erősségét, mely változó intenzitással, de egész nap fújt. Ettől a hő-, vagy inkább hidegérzetünk tovább csökkent: a -1, -2 fokot még kevesebbnek érzékeltük.
Nemcsak az időjárás, de a „hüttés fogadtatás” is eltérően alakult az eddigi évek tapasztalataihoz képest: a háziak rendelkezésére 3 szinttel lejjebb kellett költöznünk. A tetőtéri szobából levándoroltunk a -1. szintre, melynek csak a szabadból volt bejárata. Ez első hallásra (olvasásra) nem tűnik fontos információnak, ám ha összevetjük az időjárási viszonyokat, illetve a hütte szabályzatát (hüttén belül szigorúan papucsban, hüttén kívül szigorúan bakancsban, bakancstároló helyiség ajtaját lehetőség szerint minél kevesebbszer nyitogatni), akkor megértjük, mennyire befolyásolta „hófogságos napjainkat” a leköltözés.
Mindemellett újabb lakóhelyünk tán még az előzőnél is hangulatosabb volt: szintén csupafa berendezés, a megszokott „sorágyak” ágyanként 3 db meleg takaróval (melyekre szükség is volt a 10-12 fokos szobában), és egy fatüzelésű kiskályha, melyet azonnal beizzítottunk.
Az aznapi túraterv erősen módosult, bár reggel még az időjárás függvényében több verziót kidolgoztunk. Különböző idősávokba osztottuk a szél+hóesés elmúlását, illetve a Nap kisütését: „ha 11 órakor kisüt a Nap és gyorsan elkezd olvadni a hó, akkor…” – 2 órával később: „ha 1 órakor hirtelen elfújja a szél a hófelhőket és a ködöt és persze a havat is a sziklákról, akkor…” – újabb 2 órával később: „ha most hirtelen kitisztul az ég”…
Summa summarum: kíváncsian vártuk az idő alakulását, mert ettől függött a napi túraterv. A hangulat azonban töretlen volt (meglepő módon J): a délelőttöt a hütte egyetlen fűtött helyiségében (fő szinten található ebédlő-közösségi helyiség) töltöttük, ahol gyakorlatilag csak mi voltunk. Ilyen viszonyok mellett senki nem jön fel a völgyből (kivéve a hollandot, lásd szerdai krónika), aki meg előzőleg érkezett, az még korán lemenekült vissza a völgybe, a nyárba.
Kinn: -2 fok, szél, töretlen havazás, benn: sörözés, sakk, társasjátékok, „hegyi olvasmányok” (pl: sziklamászókönyvek tele fagyásos és egyéb balesetekkel), térképnézegetés, útitervek kidolgozása, és sok nevetés…
A reggeli és az ebéd időpontja nehezen meghatározható, mivel a kettőt összekötő idő-intervallum is folyamatos rágcsálással telt, ami mellé kénytelenek voltunk sörözni..
Délután Gergő és Stone lábára visszakerültek a bakancsok: tettek egy „havas sétát” a zord, sziklás tájban, míg a csapat többi része bevackolta magát a pokrócok alá és szundított egyet annak reményében, hogy napsütésre ébred. Ez félig teljesült: felébredtünk. A másik paraméter nagyjából változatlan maradt, mi mégis felkerekedtünk. Hamar összetalálkoztunk a terepfelderítő-szekcióval, így teljes lett a létszám. Egy 3 órás téli kirándulásban volt részünk, változatos terepviszonyokkal, változatlan hideggel, a 3000-es szint megközelítésével. Aznapi túránk legjellegzetesebb szakaszánál, meredek sziklafal tövében George örök nyugalomra helyezte osztrák születésű nagymamája hamvait. Hazatért…
Mi este 7 körül értünk vissza a hüttébe, majd következett az esti etape: vacsora, sör, rumos tea, történetek, jókedv...
Lefekvés előtt jól befűtöttünk, így a szoba hőmérséklete 10 fokról 15-re emelkedett! Mindenki a másnapi verőfényes napsütés és csúcsmászás reményében hajtotta álomra a fejét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
