"Gizi" a Rohácon...

george  2009.08.31. 15:49

A dolog úgy esett, hogy a már-már hagyománnyá váló őszi évadzáró túrahétvégénk meghiúsulni látszódott.

Sajnos már a mátrai foglalás is újfent ütközött a provinciális gyűléssel, így új helyszínt kellett találnunk. A Bakonyban rábukkantam egy remek és éppen szabad kulcsosházra, ezért megindult a bakonyi-túra hétvége szervezés. Ekkor újabb akadállyal kellett szembesülni. Kiderült hogy ki ezért, ki azért de ezen az őszön nem tud részt venni a túrahétvégén. Öten-hatan mégsem tudunk egy 15 személyes házat megtölteni, viszont ennyi ember mindenképpen szeretne egy szép őszi kirándulást tenni.

A megoldást a Magas-Tátrai kirándulás jelentette!!!

Régi tervemet vettem elő, és az interneten kerestem majd találtam is egy hangulatos kandallós erdőszéli házat, ami ideális célpont a Liptói havasok támadására.

Túrázni volt kedve Gergőnek Gyurinak Franciskának Andrásnak és nekem. A tátrai kiruccanás hírére Veronika is kedvet kapott, és velünk jött Franciska barátja valamint elhívtuk Erzsit és Cirit is.

Október 10-én pénteken reggel indult az első kocsi, majd délután jött utánunk az Erzsi Veronika Gyuri Gergely csapat, mivel Gergelynek aznap volt a diplomaosztója.

A reggel induló csapat még párás ködös időben autózott Vác felé, aztán délelőtt 10 körül már kitisztult az ég, a Besztercebányai séta már szikrázó napsütésben ért minket. Kora délután pedig egy gyönyörű hegyi bányászfalucska parkjában ebédeltünk és pihentünk. Kis eltévedés után ( a liptói havasok helyett Jasna felé autóztunk, majd a síparadicsomban keringtünk kb. fél órán keresztül, míg kiderült teljesen rossz irányba vagyunk…) végre délután Zuberecbe értünk. Itt szintén küzdelmes perceket éltünk át – nyelvi kommunikációs gondok miatt - míg végül megtaláltuk a szállásadót és a házát.  

A ház Zuberecben a falu szélén tényleg az erdőben volt, csodálatos környezetben hatalmas fenyőfák között kb. 850 méter magasban.

Estére alaposan lehűlt az idő, valóban jól esett a befűtött kandalló előtt borozgatni. A térképen ismerkedtünk a másnapi túraútvonallal.

A csapat két részre szakadt, a „magashegyi” tagozat már korán reggel elindult, hogy megmássza a Volovecet a Rohácot és a Placlivét. A tervezett útvonal kb. 16 km, és 1300 méter szint. Gyuri Bálint Gergely meg én vállaltuk be ezt a túrát, míg András vezetésével az „erdős-lombos”tagozat a Rohácsi tavak körüljárását és a Rohácsi vízesés felkeresését választotta, kb. 12 km távval és 700 méter szinttel.

 

A „magashegyi” tagozat rövid bevezető séta után máris havas meredek emelkedőn találta magát, és mintegy órás emelkedést követően 1750 méteren egy hágón reggelizett. Innen indultak különböző utak, különféle nehézségi fokkal. A Rohác-ról már előzetesen olvasva tudtuk, hogy a nehezebb mászó szakaszok közé tartozik, olvastuk hogy elég sok láncos résszel kell majd megküzdeni. Az osztrák láncos szakaszhoz szoktunk, és az itt tapasztaltak bizony átértékelték a biztosításhoz eddig fűződő élményeinket. A lánc, valóban egy vékony láncot jelent, mely sok esetben egy helyen van rögzítve, és csak úgy lebeg bele a világba…

A hágón eltöltött reggeli után a Placlivét másztuk meg elsőre, 2126 méter magasan. A mászás kényelmes volt, a csúcs alatt pár biztosítás. Az idő is egyre melegebb lett.

A Placlive után kicsit lejjebb ereszkedtünk, majd újabb csúcs a Rohác következett. Ez ördögszarvat jelent, és valóban formáját tekintve tényleg szarv alakú. Hegyes csúcs, „hegyes Rohácnak” is nevezik, 2084 méter, és a megmászása koncentrációt és ügyességet igényel. A biztosítások ( a láncok ) nehezen használhatók, de mindenképpen szükség van rájuk. Az előző napokban esett hó megmaradt foltjai nehézzé tették a kitett vékony peremen való közlekedést, további nehézséget okozott a csúcs népszerűségéből fakadó nagy létszámú túrázók kerülgetése. Ez sok esetben nem is volt lehetséges, így hát többször be kellett várni az ellenkező irányból érkezőket és váltva haladtunk át a szűk szakaszokon. Végül szerencsésen átkeltünk a Rohácon, és utolsó csúcsunk felé haladtunk. Ez a lengyel-szlovák határon húzódó Volovec volt 2063 méter magasan. Természetesen előbb itt is le kellett ereszkednünk hogy újra felmásszunk. Mivel a csúcsot oldalról el lehetett kerülni, Gyurival az utóbbi lehetőséget választva a csúcs alatt haladtunk el, míg a km-hiányos fiatalok megmászták még a Volovecet is. Meredek havas lejtőn találkoztunk újra a csúcs másik oldalán és innen együtt ballagtunk le a túra kiindulópontjához, a tavi parkolóba, ahonnan reggel indultunk. Ekkor már jócskán beleszaladtunk a délutánba, de szerencsére az idő gyönyörű maradt, így a végig panorámás úton gyönyörködhettünk a táj szépségében.

A tónál már várt minket az „erdős” tagozat, akik kényelmes túrázással a nap folyamán körüljárták a Roháci tavakat és megnézték a vízesést is. Rövid sörözés majd irány vissza a szállásra. A jól fűtött házban a napi élmények mesélése közben a szokásos evés-ivás, majd korán ágyba kerültünk mert mindenki jócskán elfáradt.

 

Vasárnap átautóztunk a Csorba tóhoz, itt rövid tó körüli séta a kellemes őszi napsütésben, majd végig a Magas-tátrai út mentén haladtunk. Igen lehangoló látvány a pár éve történt természeti katasztrófa nyomainak így közvetlen közelről történő szemlélése. Végig az út mentén a letarolt, kiégett csupasz mezők látványa, fatorzók…elkeserítő…

 

Aztán a Magas-tátrát elhagyva délnek vettük az irányt, és felvidéki városok között autózva ereszkedtünk hazafelé. Rozsnyó, Rimaszombat, Losonc volt az irány, délután a rozsnyói Három Rózsa messze földön híres éttermében ebédeltünk, majd egy cukrászdában egy igazi tátra-csúcs elfogyasztása után teljes lett a gasztronómiai élményünk. Andrássy Franciska szobránál Andrást és Franciskát kellett fényképezni…a rimaszombati főtéren pedig a csodaszép díszvilágítást nézhettük.

 

Késő este lett mire hazaértünk, mozgalmas három nap volt.