A szokásos hajnali készülődés után indultunk el lefelé az Innsbrucker Hüttéből, magunk mögött hagyva a gyönyörű csúcsokat. Lefelé ereszkedő utunkat hegyi zergék, patakok kísérték a ragyogó reggeli napsütésben. Kb. másfél órás ereszkedés után jutottunk el a Karalm Fogadóig, ahol frissen fejt tehéntejet és fincsi osztrák rétest reggelizhettünk (a sokak tetszését elnyerő mosolygós blondes österrechisches Fraulein felszolgálásában J). A rövid pihenő után csapatunk immáron kettéválva folytatta útját a völgybe. A vállalkozóbb kedvűek a hegyre újra felvezető „panoráma utat”, s a magaslatról a völgybe közlekedő liftezést választotta; míg a többiek a tényleg idillien mesébe illő szépségű „túraséta úton” lefelé gyalogolva jutott el a kiinduási pontunkhoz Neustift-be. Nyúlfarknyi, talán 20 perces időkülönbséggel, szinte egyszerre értünk a parkolóban magányosan árválkodó autókig, ahonnan egy kis lélegzetvétel után autókaravánunk; akárcsak tavaly; a Mondsee felé vette útját, hogy a nyári tikkasztó hőséget egy kis tavi fürdőzéssel enyhítse. Némi dugóval nehezített, pár órás autózást követően érkeztünk a tóhoz, ahol ezúttal is a legutóbbi alpesi túránk után már jól bevált festői szépségű tóparti kempinget választottuk. A sátorverést rövid kiruccanás követte egy közeli áruházba, hogy beszerezhessük a már megszokott „habzsi-dőzsi” kellékeit, (müzli szeletek, macisajtok, májkrémek, zacskós levesek szigorúan mellőzve!J) majd végre ellazíthattunk fáradt tagjainkat a kellemesen hűs tóvízben. Este (egyenpólóban való megjelenés kötelezőJ) összegyűltünk a tóparton felelevenítve az előző pár nap felejthetetlen pillanatait (Figyelj és tanulj… JJJ), s  megköszönve George-nak a kitűnő, lelkes szervezést (déjà vue érzés lehetett néhányaknak a tavalyi záró est ismétléseként). A megmaradt madárlátta túraeledelek, s az újonnan beszerzettek, valamint a „Hajas különítmény”  milánói különleges tésztakreációjának elpusztítása, s az éjszakába nyúló sörözés, borozás, csevegés után eltettük magunkat másnapra, altatni ezúttal sem kellett egyikünket sem. Ez alkalommal az időjárás is kegyes volt hozzánk, megúsztuk az utolsó éjszakás sátrazást égi áldás nélkül.

Talán a déjà vue jövőre is hatalmába keríthet; jövőre Veletek újra, ugyanitt – remélem. J